A módszeres mérnöki tervezés folyamatára fokozottan érvényes, hogy annak minél korábbi szakaszában járunk, annál több dolog dől el, ugyanis a fejlesztés későbbi fázisában már többé-kevésbé kényszerpályán haladunk. Más megközelítésben úgy is fogalmazhatunk, hogy a tervezés minél korábbi szakaszában járunk, annál több ismeretlenes a feladat, de a korai szakaszban hozott döntéseink alapvetően meghatározzák azt az útvonalat, amelyen a megoldásig eljuthatunk. Egy fejlesztésnek elvileg végtelen sok végeredménye lehet. A tervezés előrehaladtával döntéseinkkel a elméleti és gyakorlati szempontból kivitelezhető megoldások számát folyamatosan szűkítjük. Így a követelményjegyzék összeállításánál részben közvetlenül, részben pedig közvetve a szóba jöhető megoldások körét ki is jelöljük, de számuk még így is végtelen lehet.Sok tervező fejében már a tervezés ezen szakaszában maga az idealizált végeredmény is megjelenik, lelki szemeivel látni véli a tökéletesen működő termékét.

Tisztán elméleti megközelítésben tehát a követelményjegyzék két szélső kiindulási feltétel alapján állítható össze:

1. Az eredményt előre a maga teljességében látni véljük, s a követelmény jegyzékben ezen termék tulajdonságait soroljuk fel, mint amikor a jó marketing szakember egy eladni szándékozott valóságos portéka esetében teszi.
2. A legcsekélyebb konkrét elképzelésünk sincsen a fejlesztés tárgyát képező termék formáját, kialakítását, használati módját illetően, csupán az általa megoldandó feladatok körét ismerjük, s ebből vezetjük le a vele szemben támasztandó elvárásainkat.

A valóságos feladatok megoldása során mindig e két szélső lehetőség között ingadozunk. A tervezői munka elvégzéséhez az életünk során sok ismeretre és tapasztalatra teszünk szert. Az összegyűjtött ismeretek azonban gyakran nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján egyetlen ember a tervező munkát minden részletében átlássa, minden felmerülő kérdésre megnyugtató választ adhasson. Hasznos éppen ezért, ha a mérnök a legkülönbözőbb tudományterületeken rendelkezik ismeretekkel. Amiről a tervező nem tud, az számára nem létezik, így alkalmazni sem fogja. Ezért rossz kérdés a mérnöki pályára készülők részéről, hogy minek kell megtanuljon olyan szaktantárgyakat, amelyek közvetlen alkalmazásának a lehetőségét az adott pillanatban nem látja. Gyakran kényszerülünk arra, hogy más szakmák képviselőihez kell forduljunk, sőt a saját szakma területünkön belül is segítségre szorulhatunk. Ilyen esetben jó szolgálatot tehet a szakirodalom, amely ma már igen változatos formában áll a rendelkezésünkre. A szakirodalomra támaszkodást több ok is indokolja:

1. A felületesen ismert szakmai összefüggések, eszközök felidézését, alkalmazásának pontos feltételeit és körülményeit itt találjuk meg a legkönnyebben.
2. Az addig látókörünkön kívül eső ismeretanyag nagy mértében segítheti új ötletek, megoldások keresését.

A vizsgált területen addig elért eredmények leltárba vétele segít a fejlesztés céljának és újdonság értékének a meghatározásában is.

Irodalom kutatás

A kutatás-fejlesztéssel megegyezően a mérnöki tervező munka érdemi megkezdése előtt is célszerű a szakirodalom áttanulmányozásával kezdeni. A szakirodalom áttekintésén azt értjük, hogy az előzetesen gondosan körülhatárolt témára vonatkozóan a rendelkezésre álló ismereteket összegyűjtjük, rendszerezzük, kritikusan elemezzük, annak a megfogalmazott célok szempontjából egyfajta szintézisét adjuk. A fejlesztésnek ebben a szakaszában az alábbi célokat érdemes és szokás követni:

Törekedjünk a teljességre, minden a témával szoros kapcsolatban álló ismeretet gyűjtsünk össze.

A kijelentés igazság tartalma egyértelműnek tűnik, de a kapcsolat „mélységének” a megadása szinte lehetetlen. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy minden forradalmian új gondolat, termék a szokványostól eltérő kapcsolatok létesítése révén jön létre, akkor még akár korlátozó instrukciónak is tekinthető ez a szakmai szabály.

A teljességre való törekvés mellett viszont képesek kell legyünk arra, hogy ki tudjuk választani a lényeges információt a sokszor nagyobb számú lényegtelen közül.

Igyekezzünk az eredeti forrásokig eljutni, ezzel a fejlődés előzetes állomásai is megismerhetjük. Az eredeti forrásokig eljutni nem mindig lehet és érdemes. Az eredeti gondolat ugyan lehetett kiváló, de minden későbbi felhasználás arra enged következtetni, hogy átesett egyfajta szűrőn, s minden reá hivatkozó, vagy felhasználó igyekezett valami többletet hozzá tenni. A fejlődésnek azonban nem csupán az egyszerűtől a bonyolultabbá válás folyamata az egyetlen útja, hanem gyakran éppen a feleslegesen bonyolult részek leegyszerűsítése. Így bizonyos esetekben nagyon indokolt lehet az eredetihez, vagy még inkább a lényeghez, a minden kiindulás középpontjához visszatérni.

Viszonyuljunk kritikusan a megismert tényekhez, ismeretekhez.

Amennyiben minden korábbi ismeretet kőbevésett igazságként kezelünk, az előnyökkel és hátrányokkal egyaránt jár. Az előny abból származik, hogy vannak kapaszkodóink az új megoldások keresése útján, a hátrány pedig az, hogy ezek a többnyire örök igazságként tovább adott ismeretek, tények akadályként is jelentkezhetnek. Könnyű lenne azt mondani, hogy utunk során a kapaszkodókat használjuk, az akadályokat pedig távolítsuk el. Nagyon nehéz viszont előre azt megmondani, hogy melyek azok az akadályok, amelyeket mi magunk állítottunk, s melyek azok, amelyeket a természet. A természet állította akadályok is legyőzhetők, de ahhoz általában még több tudásra és ezt szolgáló eszközre van szükségünk.

A szakirodalom tanulmányozása mellett a műszaki-tudományos és a művészetek területén sokan a mester-tanítvány kapcsolaton keresztül megszerezhető tudás megszerzésének útját tekintik a leghatékonyabbnak. Általános tapasztalat, hogy a világban egy-egy területen jól működő kutató-fejlesztő cégek mögött sok-sok év munkájával felhalmozott tapasztalat áll. A mindenkori idősebb kollégák a közös munka során adják át a tapasztalatokat a fiatalabbaknak. Így állnak elő a cég írott és íratlan formában megkeletkező értékei. Az ilyen cégek meghatározó jelentőségű értéke tehát nem a telephelyben, a gépekben és más termelő eszközökben, hanem a fejekben megképződő tudásban, összegyűjtött tapasztalatban és a hatékonyan működő szervezetben nyilvánul meg.

Specifikáció összeállítása

A követelményjegyzék valójában egy olyan központi szerepet ellátó dokumentum, amelyet a projektirányítását végzők és a fejlesztők részére mindvégig szem előtt kell legyen.

A megfogalmazása során törekedni kell arra, hogy még a legáltalánosabb követelményekhez is objektív mérőszámokat lehessen rendelni.

A követelményjegyzék létrehozása és fejlesztése során folyamatosan megvalósul egy követelményelemzés is. Nagy hangsúlyt kell fektetni a funkcionális és a nem-funkcionális követelményekre egyaránt. A követelmények szabatos megfogalmazása jelentősen hozzájárul a projekt eredményességének a méréséhez, a kifejlesztett termék tesztelési kritériumainak a kialakításához is. A követelmény jegyzék szabatos válaszokat igyekszik adni azokra a kérdésekre, elvárásokra, amelyek összefoglalására érdemes egy un. kérdésjegyzéket összeállítani. A kérdések a fejlesztés tárgyát képező termékosztályra, termékre vonatkozóan generál olyan válaszokat, amelyek tartalmazzák az összes információt, segítséget jelent ezek összegyűjtésében. A jó kérdések és válaszok megtalálása érdekében a termék teljes életútját vizsgálni szükséges. Hasonló termék, fejlesztési előzmények esetén a már ismert életpálya szakaszokon végig kell haladni, új termékötlet kidolgozása során pedig gondolatkísérlet formájában érdemes ezt a képzeletbeli utat bejárni.

A szakirodalomban a termék környezet analízisének több lépését szokás megkülönböztetni. Az első lépés a fejlesztési megbízás elnyerése, ami alapján megvalósíthatósági tanulmány készítése lehet indokolt. A továbbiakban természetesen már a megbízás tartalma, a megvalósíthatósági tanulmányban leírtak a mértékadók. A különböző szintű információk összegyűjtésének célja a konkurenciára, vagy konkurens termékre vonatkozó információk és a potenciális vásárlói elvárások, esetleg hatósági előírások vizsgálata. A termékkörnyezet vizsgálatához különböző módszerek terjedtek el, ezek közül első helyen kell megemlíteni az un. környezet feltárási mátrixot, amely az így nyert információk rendszerezésére szolgál. A mátrix felépítése igazodik a termék szokásos életpályához, amely tartalmazza az előállítás, a forgalomba hozatal, a felhasználás, a forgalomból történő kivonás mozzanatait.

A követelmény jegyzék kiterjed a műszaki- fizikai jellemzőkre, a humán kapcsolatokra, gazdaságossági követelményekre, az érintett szabványokra, törvényi előírásokra. A mátrix minden egyes eleme valójában egy címszó, amely tovább részletezhető.

A módszeresen összegyűjtött információk is tartalmazhatnak ellentmondásokat, s a követelmények sok esetben nem teljesen függetlenek egymástól. Így elkerülhetetlen az adatok elemzése, ezzel együtt a jellemző mennyiségi mérőszámok, az elvárt tulajdonságok fontossági sorrendjének a meghatározása. A feldolgozás során felmerülő információk nem csupán tartalmi szempontból lényegesek, hanem a forrását, az előállítása menetét és módszerét is tárolni szükséges. Az információ ugyanis csupán ezekkel a kiegészítő körülményekkel együtt teljes.

A módszeres feldolgozás végeredményeként megszülethet a követelmények szabatos megfogalmazása, az ezzel kapcsolatos adatok minősítése és tervezés előfeltételét jelentő dokumentálása. A követelmények prioritása csoportok képzésével állítható fel. Szokás megkülönböztetni alapkövetelményeket, amelyeket minden körülmények között kötelezően teljesíteni kell. Az un. szintkövetelmények teljesítése ugyan nem létszükséglet, de értéknövelő kihatása van, sokszor éppen ebbe a csoportba sorolt tulajdonságok jelentik az újdonság értéket, különböztetik meg a konkurens megoldásoktól. A kívánságok és óhajok kategóriájába sorolt elvárások szintén értéknövelő hatással vannak, de ezek kezelhetők a legnehezebben. Vagy azért, mert a teljesítésük rendkívül nehéz, már-már megoldhatatlan, vagy éppen ellenkezőleg, marginális igénypontok ezek, de valamilyen okból mégis érdemes a teljesítésüket megoldani.

Nincs olyan tervezési folyamat, legyen annak bármilyen kicsi is a terjedelme, amelynek elkészülte után ne lenne indokolt az ellenőrzés, jelen esetben a követelmények felülvizsgálata. A felülvizsgálat gyakran jár a követelményjegyzék kiegészítésével, javításával. A követelmények meghatározása a dolog természetéből fakadóan mindig egy jövőbeli rendszerre történik meg. Így egyfelől könnyű dolga van a tervezőnek, mert nem köti meg a kezét egy sor olyan tényező, ami határt szabna a fantáziának. A másik oldalon pedig az a nehéz, hogy ezek a követelmények még a realitások, a megvalósíthatóság talaján kell maradjanak.

A fenti lépések nyomán felálló követelmény jegyzék valójában a termék direkt és indirekt leírását tartalmazza. Különböző értékelési eljárások terjedtek el, amelyek alkalmasak a minőségi jellemzők minősítésére, az un. értékprofil felrajzolására, a gyenge pontok meghatározására.

Mint láttuk, a követelmény jegyzék általában több különböző részletes specifikációs szakasz összesített eredménye. Az információk összegyűjtése és specifikációs célú feldolgozása során az alábbi főbb szakaszokat szokás megkülönböztetni:

• a projektre vonatkozó anyag összegyűjtése a dialógustervezés segítségével,
• feldolgozásokra vonatkozó anyag összegyűjtése a funkciómeghatározás segítségével,
• követelmények összegyűjtése a logikai adatmodellezés segítségével.

Az elvárt funkciók és a hozzá tartozó követelmények meghatározása nem egy előre jól definiálható lépéssorozatban történik, hanem több, sokszor iteratív módon ismétlődő szakaszban. A módszeres tervezés fogalma ugyan nem zárja ki ezt, de rendkívüli módon megnehezíti a folyamat algoritmizálását.

A tervezési folyamatban ugyan a mérnök játssza a központi szerepet, de egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a tervezés végeredményének nem csupán és nem elsősorban a saját elvárásainak kell megfelelnie, hanem a felhasználók teljes köre szempontjai is meg kell jelenjenek a követelmény jegyzékben. Legtöbbször éppen ez okozza a legnagyobb problémát. Szakmaterületenként eltérő megoldások alakultak ki arra, hogy milyen módon ismerheti meg a tervezőmérnök az alkotását alkalmazók elvárásait.

Mint a fenti rövid elemzésből is látszik, a követelmény jegyzék összeállításáig terjedő tervezési szakasz számos olyan fontos kérdésre adja meg a választ, amelyek tisztázása a későbbi tervezési fázisokban sok hiba és probléma megelőzését teszi lehetővé.

Dr. Reith János