Szerző:

Ipar 4.0 a cégünk szemszögéből

Cégvezetőnk meghívást kapott a Nemzetgazdasági Minisztérium „Ipar 4.0 kick-off meeting”-re, mely felkérte a résztvevőket a témával kapcsolatos véleményük megküldésére. Az alábbi álláspontot küldte el cégünk:

Ma a világban -nem utolsó sorban a 2008-ban kezdődött válság következtében is- ugrásszerű technológia váltás zajlik minden területen, így az informatikában is. Egy természeti kincsekben szegény, gazdaságilag gyarmatosított ország számára a fejlődés szinte egyetlen forrása a szellemi kapacitások hasznosítása lehet. Ez pedig nem egy követő, felzárkózó, hanem élen-járásra törekvő mentalitást igényelne. A politika, a szakmai irányítás részéről ez egy alapvető szemléletváltást követelne meg. Számos olyan hamis gazdasági összefüggés nehezíti ma a tisztánlátást, a jövő irányainak a kijelölését, amelyek érvényre jutása eredményezte a mai állapotokat.

A digitális technológiák, az informatika stratégiai ágazattá fejlesztését több ok is indokolná hazánkban:

  • az informatika a legkisebb beruházási költségek mellett teszi lehetővé a világ élvonalához való gyors csatlakozást, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódást
  • az informatikai területén viszonylag kevés számú, de nagy horderejű fejlesztéssel gazdasági és társadalmi szempontból is jelentős eredményeket lehet elérni,
  • az informatika hasznosítása közvetlenül és ösztönzőleg is hat a többi termelő és szolgáltató ágazatra, s a közigazgatás valamennyi területén javítaná az átláthatóságot, a normatív szabályozás lehetőségét,

A magyar gazdaság elindulására adna esélyt, s nem kellene külföldről várni a „segítséget”, amely többnyire nem is segítségként érkezik meg, amit az elmúlt két évtized tapasztalatai is mutatnak.

Helyzetértékelés:

Az informatikai terülteken jelenleg a statisztikák szerint sok szakember hiányzik.
A felsőfokú képzés színvonala alacsony, folyamatosan romló tendenciát mutat.
Az informatika alap- és középfokú oktatására nincs szaktanár-képzés sem.
Az Ipar 4.0 célkitűzései több és természettudományi szempontból jobban képzett fiatal munkaerőt igényelne. A PISA felmérések eredményei ezzel ellentétes tendenciát mutatnak.

A kormányzati értékelés szerint is ma Magyarországon az informatikai projektek drágák és igen lassan valósulnak meg. Az egyes fejlesztések heterogén és egymással inkompatibilis rendszereket eredményeznek. A heterogenitás többfajta értelemben is igaz. Az informatikai infrastruktúra egyszerre túl- és alulméretezett, aránytalanul sok ember közreműködését igényli. A professzionális és “home” jellegű megoldások párhuzamossága következtében a toldozgatás-foldozgatás jelei látszanak szinte mindenütt. Az így megvalósuló rendszerekben ugyanakkor komoly biztonsági kockázatok vannak. Az információ technológia biztonsági szintje ma Magyarországon riasztóan alacsony, talán ezen a területen kellene a legtöbbet tenni annak érdekében, hogy a kiszolgáltatottságunk csökkenjen.

A mai informatikai környezetünkben nincs egységes operációs rendszer és fejlesztői környezet. Nem csak az operációs rendszer, hanem az alkalmazások szintjén is a gyártóspecifikus megoldások dominálnak. Így kerülhetnek a beszállítók monopolizált szituációba, s hozzák a felhasználókat több szempontból is kiszolgáltatott helyzetbe.

A sokszor irracionális árak miatt egy törvényen kívüli állapot alakult ki. Igen magas az illegálisan használt szoftverek száma, ugyanakkor a formálisan sértetti kör is abban érdekelt, hogy ez a senki számára sem tisztességes környezet fennmaradjon.

Külön szólni kell a hazai KKV-k helyzetéről, ugyanis a modern technológiák alkalmazását a többnyire külföldi tulajdonban lévő multinacionális vállalatok magyar állami segítség nélkül is meg fogják oldani. Főleg igaz ez akkor, ha az eddigi beruházási támogatások, adókedvezmények rendszere fennmarad.

Elvitathatatlan tény, hogy a hazai KKV-k többsége halmozottan hátrányos helyzetben van. A napi túlélésért folyó küzdelmük maga a megvalósult innováció. A műszaki fejlesztéseket, a kor színvonalához való felzárkózásukat nem a tudásuk hiánya, a maradiságuk okozza, hanem az a szomorú tény, hogy fejlesztési forrásaikat a legkülönbözőbb módokon csapolják meg abnormális gazdasági és társadalmi folyamatok. A mai rendezvényen a Bosch gyár képviselője is elmondta, hogy a magyar munkaerő kreatív, innovatív megoldások kidolgozásában nagyon aktív. Ugyanezen felkészültségű és hozzáállású munkavállalók dolgoznak a KKV-nél is. Ennek a véleménynek látszólag ellentmond az a nemzetközi statisztika, amely sereghajtók közötti helyre teszi a KKV innovatív képességeit.

A hivatkozott statisztikák nem veszik figyelembe azokat a sajnálatos tényeket, amelyek óriási teherként nehezednek a hazai KKV-ra. Nagyon nehéz egy óriási teherrel a hátán versenyeznie egy hazai KKV-nak azokkal, akik ezeket a terheket nem kell cipeljék. Hibás az a következtetés is, mely szerint a KKV működésének a hatékonysága alacsony. Ezt pedig azzal a statisztikai adatokra támaszkodó hamis érveléssel szokás alátámasztani, hogy a KKV-k foglalkoztatják a munkavállalók 36 %-át, mégis csupán a GDP 19%-át állítják elő. Ezzel szemben az a szomorú valóság, hogy a statisztika nem az előállított, hanem a pénzben realizált értéket mutatja. A két fogalom közötti különbséget egy gyakorlati példán lehet jól bemutatni.

A dinnyetermelő 2015-ben is leszállította az áruház polcáig az árut, s bruttó 50 Ft-ot kapott a munkájáért. Az értékesítést végző áruház, amely a vásárló számára 100 Ft-ért leszámlázza a polcról leemelt árut, a statisztika szerint ugyanolyan nagyságú értékteremtő munkát végzett. Ez a statisztika vajmi keveset mond tehát az egyik és másik szereplő által hozzáadott értékről és munkahatékonyságról. Számos hasonló példával lehetne igazolni azt az erőfölénnyel való visszaélést, amelyet a hazai KKV-k nap mint nap megélni kénytelenek. Sajnos ez a fajta visszaélés egyre gyakrabban az állami területekről is megtörténik.

Terápia:

A mai hazai gazdaság KKV szektorában rendelkezésre állnak egy kitörés csírái, amelyek kisarjadásának nincsenek meg a feltételei. A hazai KKV-k, a hazai innováció fejlődésének nem az ellenszolgáltatások nélkül odaadott „támogatások”-ra van szüksége, hanem elsősorban megrendelésekre. Ebben pedig az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet kellene vállaljon a GDP nagyobb felét elköltő állam.

Nem feltétlenül több pénzre, hanem a meglévő források jelenleginél sokkal okosabb módon való elköltésére volna szükség. Minden beruházásra, így a digitális technológiákra is igaz, hogy csak akkor lesz nyereséges, ha jól csináljuk. Így például a pályázati pénzeket sokkal perspektivikusabb, de ugyanakkor konkrétabb célokra kellene elkölteni. A K+F területén ne azt tekintsük eredménynek, hogy a pénzeket a kiírás szerinti célokra szabályosan elköltöttük, s említésre méltó impaktfaktorokat sikerült elérni.

Minden nagy szabású változást az oktatás területén lehet és kell megalapozni. Talán itt remélhetjük a legnagyobb nyitottságot minden olyan újdonságszámba menő informatikai és más műszaki fejlesztés számára, amely a jövőben a hétköznapok technológiáját adja majd.

Felnőtt oktatásra kellene áldozni inkább, mint a nemzetközi adatokhoz képest kétszeres létszámú közalkalmazottal “kezelni” a szervezetlenségből adódó munkanélküliséget.
Felsőfokú képzés reformja szükséges (műszaki természettudományi szakember és tanárképzés)
Az alap- és középfokú képzés reformja elkerülhetetlen, erre aktuálisan számos jel mutat.
Az innováció, a K+F társadalmi szerepét, megítélését illetően radikális szemléletváltás szükséges mind a politika, mind pedig a közgondolkodás szintjén.

Az informatikai fejlesztéseknek van egy olyan egyedi kedvező sajátossága, hogy az előállítási költségeit csak egyszer kell megfizetni, az eredmények rendelkezésre bocsátása egy szélesebb felhasználói kör részére már töredék áron megoldható. Éppen ezért az állami pénzekből olyan fejlesztéseket érdemes megcélozni, amelyek egy nagyon széles felhasználói kör számára fontosak.

Ezt a fejlesztési filozófiát az is indokolja, hogy ma Magyarországon látszólag nagy az informatika területén a szakemberhiány, ugyanakkor példátlan pazarlás figyelhető az informatikai kapacitásokkal. Számos egyedi fejlesztésű szoftver működik az országban a könyvelés, a bérszámfejtés, stb. területén, amelyek közös jellemzője, hogy szinte egyik sem teljesíti maradéktalanul a törvényi előírásokat. Itt kell megjegyezzük, hogy a legnagyobb igyekezettel sem volna könnyű követni a gyors informatikai környezetbeli és törvényi változásokat.

Az állam által célszerűen elvégzendő feladat lehetne különböző alkalmazások (könyvelő, bérszámfejtő, termelésirányítási, digitális aláírás, számlázás, tárgyi eszköz nyilvántartás, megrendelés lebonyolítás, EPR rendszerek, digitális pénzkezelés, stb.) fejlesztése, amelyek a mindenkori hatályos jogszabályi követelményeket maradéktalanul teljesítik. Ezek a szoftverek minden cég számára ingyenesen rendelkezésre bocsáthatók volnának. Ez valódi versenyképesség növelő erővel bírna, szemben azokkal a segítségnek eladott konstrukciókkal, amelyek sokszor csupán egy-egy felesleges szervezet túlélését biztosítják.

Az iskolai oktatás esetében pedig éppen ellenkezőleg, a sokszínűség bemutatása volna a fontos. Ennek érdekében az igen nagy változatszámban elérhető szabad szoftverek gyorsabb ütemű terjesztése volna indokolt.

A közigazgatás területén a szoftverek egységesítése, azonos platformra való hozása nem csak anyagi és hatékonysági, hanem átláthatósági okokból is előnyös volna. Az e-ügyintézés a jelenleginél lényegesen olcsóbb infrastruktúrával valósítható meg, ami a gyorsabb elterjedést és funkciójának a bővülését eredményezhetné.

Az egységes és országos szinten elterjedt platformon számos ágazatspecifikus megoldás fejlesztésére volna lehetőség, így pl. egészségügy, adórendszer, térinformatika (közművek, térképészet), rendőrség, igazságszolgáltatás, katasztrófa védelem, stb. területein is.

Közelről ismert tény előttem, hogy rendelkezésre állna a fenti követelményeket teljesítő fejlesztés hazánkban. Hosszú évek óta „mértékadónak” gondolt helyeken való bemutatása során szinte kizárólag érdektelenséggel, értetlenséggel és a legkülönbözőbb okokra visszavezethető elutasítással találkozott ez a fejlesztési eredmény is. Az ipar 4.0 célkitűzéseinek a teljesítése tehát azt kívánná, hogy a szakpolitika felkészült, a fejlődés iránt elkötelezett, az ország érdekeit értő és képviselni képes vezetőket bízzon meg. Az informatika, a digitális technológia természetéből fakadóan áttörést csak úgy lehet elérni, ha megvan az a központi akarat, amely képes a ma nagyon sokrétű érdekszerkezetet egy irányba terelni. Ahogy alapos mérnöki munka nélkül véletlenszerűen nem jön létre egyetlen érdemi alkotás sem, úgy nem fog spontán folyamatok eredményeként bekövetkezni az az integráció sem, amelyet az „ipar digitalizálása” célkitűzés megkívánna.

Írjon nekünk

Ön mit gondol?

Vélemény, hozzászólás?

© Készítette - Direct Line - Bemind Kft.
csik