Lezárult a 2026-os nyári szakmai gyakorlat – Értékelés vállalati és hallgatói szemmel
Múlt hónapban sikeresen véget ért vállalatunknál a 2026-os egyetemi nyári szakmai gyakorlati program, amelynek júliusi indulásáról és 61 egyetemistából álló csapat sokszínű szakmai hátteréről korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk, amely itt olvasható:
https://www.dldh.hu/elstartolt-cegunknel-a-2026-os-egyetemi-nyari-szakmai-gyakorlati-program
A hathetes intenzív munka lezárásaként egy átfogó anonim kérdőívben kértünk visszajelzést a hallgatóktól, hogy megtudjuk: mit adott számukra a gyakorlat, és hogyan látják a nálunk megszerzett tudás értékét.
A cikkünkben bemutatott képeken a záró prezentációk során bemutatott, kiemelkedő hallgatói munkákból és komplex modelltervekből látható egy reprezentatív válogatás.
Hiánypótló szakmai tudás: a parametrikus gondolkodásmód
A hallgatói visszajelzések legmarkánsabb tanulsága, hogy a gyakorlat pontosan a felsőoktatás legérzékenyebb pontján teremtett hidat az elmélet és az ipari valóság között. A válaszadók egyértelműen megerősítették, hogy az egyetemi képzések zömmel az elméletre fókuszálnak, a parametrikus modellezés gyakorlati logikáját pedig szinte egyáltalán nem vagy alig oktatják:
„Parametrikus modellezést nem tanítanak az egyetemen, de pont ezért jöttem ide, hogy ezt is megismerjem.”
„Egyetemen inkább elméletet tanultunk, itt pedig a gyakorlati részen volt a hangsúly.”
A kitöltők túlnyomó többsége a parametrikus modell felépítését jelölte meg a legnagyobb szakmai kihívásként, a zárásra azonban döntő többségük úgy értékelte: sikerült elsajátítani az alapelveket, és magabiztosan, önállóan oldották meg az összetett tervezési feladatokat. A tapasztalat ráadásul jóval túlmutatott a szoftverfunkciók használatán; komplett mérnöki szemléletformálást jelentett:
„A legfontosabb számomra a parametrikusság kihasználása, mint gondolkodásmód; úgy tervezni és dokumentálni, hogy az mások számára is érthető legyen […]”
A tervezési folyamatban a tiszta CAD-modellezés mellett olyan valós ipari szempontok is előtérbe kerültek, mint a gyárthatóság, ergonómia, a biztonságos használat és a költséghatékonyság.
Személyes ritmus, távmunka és elérhető mentorálás
A visszajelzések alapján a hallgatók kiemelt elismeréssel illették a számukra biztosított rugalmas kereteket és a munkaformát. Az önálló feladatkezelés és a saját munkatempó segítette az időgazdálkodás és a felelősségvállalás fejlesztését:
• Saját feladatválasztás: Kifejezetten motiválónak találták, hogy önálló, érdekes és komplex projekteken dolgozhattak.
• Rugalmas időbeosztás:
„Az, hogy magamnak oszthattam be az időmet, a saját ritmusomnak megfelelően dolgozhattam.”
• Támogató szakmai háttér: Az önállóság mellett a mentorok jelenléte folyamatos biztonságot adott:
„Hogy meg volt a lehetőség az önálló munkavégzésre, de szükség esetén kaptunk megfelelő segítséget.”
• Emellett többen kiemelték:
„a rugalmasságot és a gyors, készséges segítséget a felmerülő problémák megoldásában”.
Egymás munkáinak megismerése: a hozzáállás mint valódi mérce
A program egyik legtanulságosabb pillanata a záró beszámolók szakasza volt, ahol a hallgatók kölcsönösen megismerhették egymás projektjeit, műszaki megoldásait és bemutatóit. Ez a közös tapasztalat nem csupán szakmai ötletbörzeként szolgált, hanem kiváló viszonyítási alapot nyújtott mindenkinek a saját teljesítménye és befektetett munkája reális megítéléséhez.
A prezentációk során egyértelműen felszínre kerültek azok a különbségek, amelyek nem az egyetemi tanulmányi átlagokból vagy az addigi elméleti tudásszintből fakadtak, hanem a hozzáállásból, a kitartásból, a tanulni akarásból és az egyéni motivációból. Bebizonyosodott, hogy egy valódi ipari feladat megoldásában a kezdeményezőkészség, az igényesség és az elhivatottság sokkal többet nyom a latba, mint az induláskor meglévő formális előképzettség. Ez a felismerés a hallgatók számára is az egyik legfontosabb, pályafutásukra kiható önismereti tapasztalatot jelentette.
Valódi befektetés a mérnöki karrierbe
A szakmai beszélgetésekben elhangzottak, valamint a felmérés válaszai is világossá tették, hogy a hallgatók nem csupán egy kötelező egyetemi követelményt tudtak le, hanem olyan gyakorlati és szemléletbeli alapot kaptak, amelyet közvetlenül be tudnak építeni a tanulmányaikba és a jövőbeli karrierjükbe.
Az ipari és az egyetemi szféra együttműködésének erejét az egyik résztvevő gondolata világítja meg a legtalálóbban. Ezt válaszolta arra a kérdésre, hogy mit emelne ki pozitívumként a gyakorlattal kapcsolatban:
„A gondolat, hogy a diákság kap az iparban résztvevőitől támogatást. Ez lehetne akár bevett gyakorlat, akár több szereplőnél.”
Az igényes mérnöki munkát végző hallgatóknak gratulálunk, büszkék vagyunk az általuk bemutatott megoldásokra! A visszajelzések tanulságait beépítve a jövőben is azon dolgozunk, hogy a nálunk gyakorlatot teljesítő hallgatók valódi, piacképes és gondolkodásformáló mérnöki tapasztalattal felvértezve folytassák pályafutásukat.





A hozzászólások nem engedélyezettek.
Írjon nekünk
Ön mit gondol?