Rozsdásodik-e a rozsdamentes acél?
Az utóbbi hetekben több beruházóval volt alkalmam találkozni, akik arra panaszkodtak, hogy az általuk rozsdamentes acélból megrendelt szerkezeteken rövidebb, hosszabb idő elteltével megjelent a rozsda. Ennek vélelmezett okaként a legtöbben arra gondoltak, hogy nem megfelelő anyagminőséget építettek be a gyártók. A megismert esetek egyikében sem erről volt szó, így szükségesnek tartom a tapasztalatokat megosztani annak érdekében, hogy a tipikus bosszantó hibákat a jövőben elkerülhetők legyenek.
A szakemberek számára nyilvánvaló, hogy vannak olyan agresszív közegek, amelyekben a rozsdamentes acélok is különböző módon korrodálódnak. Erről bővebben az alábbi linken olvasható!
Az elmúlt 100 évben a rozsdamentes acélok egy viszonylag széles választéka alakult ki, amelyek tulajdonságai ismeretében mindenki megtalálhatja a számára leginkább megfelelő anyagminőséget. Természetesen sok múlik a jó anyagválasztáson. Ez azonban önmagában messze nem elegendő. A rozsdamentes acélszerkezetek gyártása és beépítése során számos olyan hibát el lehet követni, amelynek eredményeképp elveszíthetjük mindazokat az előnyöket, amelyek miatt rozsdamentes anyagot alkalmazni érdemes.
Az áruházakban, köztereken, uszodákban örvendetes módon egyre több esztétikus kivitelű rozsdamentes korláttal és más szerkezetekkel találkozhatunk. Gyakran látni az amúgy igényes kivitelű szerkezetek jól meghatározható helyein rozsdafoltokat. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a gyártás és telepítés során nem jártak el szakszerűen. Viszonylag kevés munkával és odafigyeléssel megelőzhetők azok a problémák, amelyek a képen látható elszíneződésnek, a rozsdafoltok megjelenésének az okát adják.
Az első képen a rozsdafolt elhelyezkedéséből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a folyamat kiindulási pontja a kötőelem.
Amennyiben megbontjuk a kötést, jól látható a következmény a kötőelemen, a rozsdamentes talpon és a szénacél dűbelen egyaránt.
A leggyakoribb hiba, amit a kivitelezők elkövetnek, hogy a rozsdamentes szerkezeteket nem rozsdamentes kötőelemekkel rögzítik egymáshoz. A közönséges acélból készült, esetleg galvanikus úton bevont kötőelemek alkalmazása esetén viszonylag gyorsan megjelennek a rozsdafoltok. A jelenség fizikai magyarázata a galvánelemek működésében keresendő. A tanulság az, hogy a rozsdamentes anyagból készült szerkezeti elemek és a szénacélok közvetlen felületei érintkezését el kell kerülni. Különösen érvényes ez azokon a helyeken, ahol nedvesség érheti az érintkezési felületeket.
A másik gyakori hiba az, hogy a megmunkálás és/vagy a telepítés során megsértik a rozsdamentes anyagú alkatrészek felületét, majd ennek a sérülésnek a kezeléséről nem gondoskodnak. A megsérült passzív réteg egy olyan nyílt sebként jelenik meg, amely természetes körülmények között (semleges közegben) nem azonnal, hanem csak napokkal, hetekkel később gyógyul be. Ha a passzív réteg magától nem alakul ki, vagy nem gondoskodunk mesterségesen a létrehozásáról, egy korróziós folyamat kiindulási pontját eredményezi a megnyílt felület. A sérülést nem csak mechanikai , úton (vágás, fúrás, csiszolás, stb.) hanem például a hegesztés során elszenvedett hő hatással is előidézhetjük.
A hibák harmadik tipikus csoportját adják azok az idegenrozsda képződéssel járó műveletek, amelyek valamilyen módon ferrit fertőzést eredményeznek. Ez leggyakrabban akkor következik be, amikor nem megfelelő csiszoló anyagot használnak, vagy a rozsdamentes felületen szénacél szerszám hagy élhajlítás vagy valamilyen más művelet során nyomot. Gyakori hiba, hogy ideiglenes jelleggel, csomagolási és szállítás céllal rozsdamentes alkatrészeket szénacél pántoló szalaggal, dróttal fognak össze anélkül, hogy szigetelő anyagot helyeznének a két fém közé. Ezekben az esetekben nagyon hamar megjelennek a rozsdafoltok. Minden fertőzés megelőzhető, idejében orvosolható.
A rozsdamentes acélok tisztítása során is el lehet követni hibákat. Itt is jellemzően az történik, hogy a mindössze néhány nm vastag passzív réteget megsértik, vagy ferrittel fertőzik meg. Ennek a legtipikusabb módja az, amikor a felületen lévő lerakodások remélt gyors eltávolítása érdekében magas koncentrációjú sósavat alkalmaznak, vagy szénacél súroló eszközt használnak.
A tanulságok összefoglalásaként elmondható, hogy a rozsdamentes anyagok kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek ugyan, de ezeknek a megőrzése mind a feldolgozásuk, mind pedig a használatuk során könnyen teljesíthető követelményeket támaszt. Amennyiben odafigyelünk a fentiekben röviden összefoglalt alapelvekre, megelőzhetők a bosszantó hibák, s nagyon hosszú időn keresztül ragyoghat eredeti állapotában valamennyi rozsdamentes anyagból készült használati tárgyunk.





Írjon nekünk
Ön mit gondol?