A kutatás és fejlesztés olyan módszeresen folytatott alkotó munkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítésére szolgál, -beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket is-, valamint arra, hogy ezt az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használjuk fel.
K+F kifejezés alatt háromféle tevékenységet értünk:

• alapkutatás

• alkalmazott kutatás

• kísérleti fejlesztés

Ha az elsődleges cél valamely termék vagy eljárás további műszaki fejlesztése akkor az a K+F meghatározás szerinti körbe tartozik. Ha azonban az adott termék, eljárás, vagy megközelítési mód már véglegesnek tekinthető, és célja már a piac bővítése, a termelést közvetlenül megelőző tervezés vagy a termelési, vagy ellenőrzési rendszer zökkenőmentes bevezetése, már nem K+F tevékenység.
K+F kifejezés továbbra sem egyértelmű, mert :

• prototípusok fejlesztése,

• próbaüzem,

• üzemszervezés,

• próbagyártás

szintén tartalmazhat K+F elemeket.

A K+F és a kapcsolódó tevékenységek elhatárolásának az az alapkritériuma, hogy a kérdéses K+F-ben fellelhető-e az újszerűség és valamely tudományos és/vagy műszaki bizonytalanság feloldásának számottevő eleme, azaz amikor valamely probléma megoldása nem azonnal nyilvánvaló egy olyan személy számára, aki az érintett területnek csak az alapvető tudományos ismeretanyagában és technikáiban jártas.
A) Melyek a projekt céljai?

B) Mi az, ami új és innovatív a projektben?

• Törekszik-e korábban ismeretlen jelenségek, struktúrák és összefüggések felderítésére?

• Felismerhető-e benne a meglévő ismeretanyag vagy technikák bármilyen újszerű alkalmazása?

• Rejlik-e benne jelentősebb esély arra, hogy eredményei több intézmény számára is a jelenségek, összefüggések és manipulatív érdekelvek új (szélesebb körű és mélyebb) megértését szolgálják?

• Várhatóan szabadalmaztathatók lesznek-e a kutatási eredmények?

C) Milyen jellegű és képzettségű személyek dolgoznak a projekten?

D) Milyen módszereket alkalmaznak?

E) Milyen program keretében finanszírozzák a projektet?

F) Várhatóan mennyire lesznek általánosak a projekt eredményei és megállapításai?

G) Lehet-e, hogy a projekt jellegénél fogva inkább más tudományos, műszaki vagy ipari tevékenységi körbe tartozik?

Néhány rövid, a szakirodalomból származó meghatározás:

„Az innováció, minden új jelenség bevezetését vagy magát az új jelenséget jelenti.”

„Innováció, a termelési tényezők új kombinációja.”

„Innováció alatt értendő egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett, új illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új illetve továbbfejlesztett műveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.”

„Az innováció technológia és/vagy kibocsátott termékek lényeges megújítása, vagy a vállalaton belüli szervezeti és érdekeltségi viszonyok lényeges átrendezése, vagy a termelési tényezőkön belüli lényeges átcsoportosítás, vagy az üzletpolitika érzékelhető megváltozása.”

„Az innováció megújulás a vállalkozásban.”

“…az innováció mindazon tudományos, műszaki, kereskedelmi és pénzügyi tevékenységek együttese, amelyek új feldolgozóipari termékek sikeres kifejlesztéséhez és értékesítéséhez, új termelési eljárások vagy berendezések hasznosításához, vagy valamely társadalmi szolgáltatás új megközelítésének bevezetéséhez szükséges. /A kutatás és fejlesztés csupán e tevékenységek egyike./”
forrás: OECD: Frascati Kézikönyv

A Magyarországon megfigyelhető, számos statisztikai ténnyel igazolható alacsony szintű innováció támogatása érdekében született a Kutatási és Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC törvény. Az innovációs járulékfizetési kötelezettségről szóló törvény a vállalkozásokat saját kutatás-fejlesztési tevékenység végzésére, vagy ilyen szolgáltatások megrendelésére ösztönzi. Az innovációs járulékot a gazdasági társaságnak a Kutatási és Innovációs Alapba kell befizetnie. Befizetési kötelezettségét csökkentheti, ha költségvetési gazdálkodási rendszerben működő szervezetektől és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott, kutatással – fejlesztéssel foglalkozó szervezetektől, ilyen tevékenységgel összefüggő szolgáltatásokat rendel meg.

A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény 2011. december 31. napjáig hatályos szövege lehetővé tette, hogy a járulékfizetésre kötelezett társaságok az alábbiak szerint járhattak el.
„Az innovációs járulék fizetési kötelezettség valójában olyan folyamatokat kívánt gerjeszteni a gazdaságban, amelyek a versenyszféra szereplőit a korábbinál innovatívabb, a saját fejlesztéseiket jobban szem előtt tartó magatartásra ösztönzi. A fizetésre kötelezett cégek dönthettek, hogy befizetik a járulékot a költségvetés megfelelő alapjába, amelynek egy része az NKTH közreműködésével pályázati pénzek formájában újraosztásra kerül. De lehetőségük volt arra is, hogy saját kutatás -fejlesztési céljaikat valósítsák meg belőle. A megrendelő egyrészt kijelölte, megrendelte a kutatás-fejlesztési szolgáltatást, másrészt felhasználta cége innovációs járulékát, így feltétlenül az elvárásai szerint bonyolítottuk le a kutatást.
Fővállalkozóink mindegyike garanciát vállalt arra, hogy az általa felügyelt kutatás-fejlesztés valóban teljesített minden törvényi kritériumot, s így adottak voltak a feltételek arra, hogy a befizetés helyett a megegyezés szerinti célra fordítsa.”

Cégünk továbbra is jogosult kutatás-fejlesztési tevékenység végzésére, a jogszabály csak a kutatás-fejlesztés költségeinek innovációs járulék terhére történő elszámolhatóságát szüntette meg az alábbiak szerint.
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 388. §-a hatályon kívül helyezte a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény 4. § (3) bekezdését, mely szerint saját kutatás-fejlesztési célra elszámolható az adóként befizetett innovációs járulék.

Reméljük, hogy a jogalkotó csak ideiglenes jelleggel vette el ezt a lehetőséget a járulékfizetésre kötelezett társaságoktól, bízunk benne, hogy 2013. évtől kezdődően újra felhasználható lesz az innovációs járulék kutatás-fejlesztési célokra.

A szinergia fogalmát az értelmező kéziszótárak a következőképpen határozzák meg: “Több külön alany olyan tevékenysége, amelynek összhatása nagyobb, mint az egyének tevékenységének összege.”
A több megrendelő által finanszírozott projektek esetében a források megtöbbszöröződnek, így a végeredmény is vélhetően olyan értéket képvisel, ami az egyetlen megrendelő befektetésének sokszorosa. A szinergia érvényre jutásához az innovációs járulékkal egy közös fejlesztést is finanszírozhat, melyben több cég részvételével történik a kutatás, és végeztével jelentős piaci potenciállal rendelkező kutatási eredményekre tehet szert. A résztvevő vállalatok mindannyian megkapják felhasználásra a kutatás eredményeit, mely hosszabb távon sokkal több hasznot hoz cégének, mint egy-egy, önállóan végrehajtott kisebb K+F munka. Erre a legkézenfekvőbb olyan kutatási projektet megbízás jelleggel elindítani, ami a DIRECT-LINE által folytatott kutatás fejlesztési témákhoz kapcsolódik. Amennyiben valamely már futó témához való csatlakozás mellett dönt a Megbízó, abban az esetben a kifizetett összeg garantált megtérülési aránya akár több száz százalék is lehet.

Az elvégzett kutató – fejlesztő munka eredményének szerzői, továbbá minden hasznosítással kapcsolatos joga a Direct-Line Kft.-nél marad. Megrendelőt megilleti a munka során elkészült prototípus alkalmazás tetszőleges példányszámban használatának joga. A fejlesztés során született eredményeket a Megrendelő a fejlesztő jóváhagyásával üzleti célból felhasználhatja, azokra minden kiadványában, kiadott publikációjában hivatkozhat.